Reggel úgy döntöttem,hogy elmegyek futni. Addig is tudok
gondolkodni. Tudom,hogy Zoénak nagyon is igaza van. De olyan boldog voltam
aznap délután,hogy Bencével lehetek. Legszívesebben megismételném. Ahhoz
képest,hogy apám miatt csöppent az életembe, ők alig beszélnek. Tegnap apa nem
jött haza. Hírét sem hallottuk. Anyám betegre aggódta magát és nem elég,hogy
miattam is fáj a feje még apám is közrejátszik. Mintha hirtelen a családunk ellen
fordult volna a világ. Karma. Csakis a karma lehet az oka. Amikor még suli volt
az egyik 9.est nagyon megszívattam. Nem is tudom mi a neve. Talán Lacika.Igen,ő
az.
Tisztán emlékszem arra a napra,amikor Linda kitalálta,hogy
menjünk vakrandizni 9.-esekkel. Hirtelen olyan jó ötletnek tűnt,hogy azonnal
belementem a dologba,de hamar rá kellett jönnöm,hogy ez közel sem olyan jó dolog,mint elsőre hangzik. Mi van ha
perverz? Vagy ha zaklató? Tettem fel magamnak a kérdést. Nem örülnék egy
ilyennek,ha ezek után állandóan a nyomomban ólálkodna. Na mindegy. lesz ami
lesz, Pár nap múlva valahogy a fülembe jutott,hogy Lacika akivel én vakrandira
szeretnék menni,egy olyan srác,aki a fiúkat és a lányokat is szereti.Vagyis
biszexuális. Nekem ilyen nem. Nem ítélem el őket,de nem mennék bele így. Szóval
arra az elhatározásra jutottam, hogy megszívatom a gyereket. Elküldök vele egy
meleg srácot vakrandira,hadd érezze jól magát. A végén természetes
kiderült,hogy csak egy rosszindulatú pletyka volt és én voltam a 9.-esek szemében
a „szemét szuka”. Pedig Lacika helyes fiú volt.
A parton futottam. Azon a helyen voltam amerre Bencével
jártunk. Muszáj volt megállnom,mert rosszul lettem. Nagy a nyomás rajtam és
ilyenkor mindig ez történik velem. közel húsz percig ültem egy padon és néztem
a Balatont. Egyre több ember érkezett és úgy gondoltam ideje lennie ismét egy
kis futásnak. Hazafelé menet bementem egy boltba mert már irtó szomjas voltam.
Vettem magamnak egy Coca-Colát. Mások csak szomjasabbak lennének,de nekem oltja
a szomjam.
-340 lesz. –mondta az eladó.
Magas,rövid barna hajú lány volt. Rám mosolygott. Szokatlan
volt mert eddig nem tette. Kihalásztam a zsebemből egy 500-at és odaadtam neki.
- Tessék a visszajáró.
- Köszi.
Amikor elindultam hozzátette,hogy merre járok futni,mert ő
is szeretne csak nem jó dolog egyedül. Most komolyan mindenki velem akar lenni?
Finoman elmagyaráztam,hogy csak akkor szoktam futni,ha le akarom vezetni a
feszültséget úgyhogy ez nem fog
összejönni.
Hazaérve láttam egy levelet a postaládában. Megkerestem a
kulcsot és kinyitottam. Névtelen levél volt. Még az sem volt rá írva,hogy kinek
címezték.
-Anyaaa gyere már ide kérlek! –kiabáltam fel az emeltre.
- Mindjárt megyek csak a hajamat megcsinálom.
Mégis miért csinálja meg otthonra a haját? Nem megy randizni.
Inkább az aggódást kéne folytatnia vagy mint egy jó háziasszony kaját kéne
főzni. Üres a hűtő. Lehet,hogy ő elél az univerzumtól kapott egy szem
vízcseppen ,de én nem. Nekem még fejlődik a szervezetem.
- Itt vagyok.- állt elém anyám.
-Te mégis hogy nézel ki? Talán itt járt Hamupipőke tündére
és bálba mész? Vigyázz éjfélre érj haza.- mondtam neki szarkasztikusan.
-Nagyon vicces kis asszony. Ha apád méltóztat hazajönni
megünnepeljük az évfordulónkat.
Jé tényleg. Ma van az évfordulójuk. Apám elég rosszkor
időzítette az eltűnést.
-Szóval mi volt az a nagyon fontos dolog,amiért lerángattál?
-Tényleg, ki is ment a fejemből. Itt van ez a névtelen
levél,csak úgy be volt dobva a postaládába.
Szépen átadtam neki a levelet.
Nekem ez nagyon furcsa,hogy egy névtelen levél jön,hacsak nem az egyik gyerek akar már megint valamit,aki itt alakik az utcánkba.Bár ő inkább telefonon zaklat. Nagyon remélem,hogy nem ő az.
Anyám kibontotta óvatosan a levelet,majd figyeltem az arcát ahogy olvassa. Első nézésre nagyon furcsállottam,hogy újságból vágták ki a betűket és úgy ragasztották rá egy lapra őket. Amint folytatta az olvasást könny szökött a szemébe, ezért úgy gondoltam megkérdezem mégis mi áll abban a levélben.
- Anya mi történt?
Nem válaszolt,hanem a kezembe adta a levelet és berohant a házba. Meglepődve átvettem,majd szépen elkezdtem olvasni. Bár ne tettem volna.
Ez állt a levélben:
"A férjed elraboltuk,ha ismét látni szeretnéd,gyűjts össze 5 millió forintot.A yardoknak egy szót se,különben soha többé nem láthatod."
Amint megláttam az első mondatot,hirtelen elkezdett szakadni az eső,de ezzel nem törődtem,mintha semmi se történt volna,csak olvastam a levelet. Ezután berohantam a házba és láttam ahogy anyám eszeveszettem keres valamit. Nem tudtam elképzelni mi lehet ennyire fontos. Aztán megláttam. Egy pisztoly volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése