Forbidden Fruit 7.

De ekkor egy alak odafutott apámhoz és elráncigálta. Felismertem azt az embert. Őt láttam az előbb is. Ezek szerint biztos,hogy ő rabolta el. De akkor miért hagyta,hogy ott álldogáljon az utcán? Ez egyre furcsább.

 Bence utánam rohant.

 -Gyere menjünk innen! Még a végén minket is elrabolnak! 

 Meredten bámultam rá.

 -Mi az,hogy menjünk innen? Inkább keressük meg őket! Az előbb láttam az apámat aki napok óta eltűnt....feltudod te ezt fogni? És most azt mondod,hogy húzzunk el?!

 Bence is egyre furcsábban viselkedik- Mintha valami köze lenne a dologhoz. Nem értek már semmit.  Hirtelen elsötétült előttem a világ,és annyit éreztem,hogy begyömöszölnek egy kocsiba.

 -NEEE! Őt hagyd békén,kérlek!

 -Fogd be a szád! Rájött az egészre. El kell tüntetnünk. 

MI A FÉSZKES FENE FOLYIK ITT?! Ennyit még hallottam,aztán elájultam.

 Egy koszos pincében ébredtem fel. Megvolt kötözve a kezem. Még mindig nem láttam. Nem tudtam megmozdulni. A félelem átjárta a testem.

 Beleadtam mindent,hogy legyőzzem a félelmem és megtudjak szólalni. Hallottam,hogy valaki ott van velem.

 Egy kósza kis hangot tudtam csak kinyögni.

- A...pa...

 Meggyötört hang szólt vissza,úgy hallottam,hogy körülbelül 5 méterre lehet tőlem.

 -Itt vagyok kicsim,semmi baj nem lesz.

 Próbált megnyugtatni,de ismerhet már,hogy nem olyan típus vagyok akit könnyen megtudnának nyugtatni, de mégis olyan jó volt ismét hallani a hangját. Már nagyon hiányzott,azt se tudtam,hogy él-e még vagy már meghalt...

 Ezek után könny szökött a szemembe és félénk hangon csak ennyit tudtam mondani:

 -Apa,szeretlek!

 -Éni is szeretlek!

Jött vissza a válasz.

 Ahogy ezt kimondtam,majd választ kaptam rá picit megnyugodtam. De még mindig nem tudtam felfogni,hogy én hogyan kerültem ide.

Meg akartam szólalni,hogy végre beszélhessek apámmal,de több hang nem jött ki a torkomon,így magamban elkezdtem gondolkodni.

 Ki lehet az a pasas,aki ott ólálkodott apám körül? Erre nem tudtam rájönni,úgyhogy inkább azon gondolkoztam,hogy miért vagyok itt.

 Azt tudom,hogy apámhoz futottam oda,de volt még ott valaki akit ismertem.

Igen, aztán eszembe jutott,hogy Bence volt ott,de miért nem védett meg? Őt is elkaphatták? Remélem nem... Bár az utóbbi időben egyre furcsábban viselkedett. 

Mielőtt itt ébredtem, az ő hangját hallottam még, legalábbis nagyon hasonlított rá. Esetleg köze van a dologhoz? Az anyja is eléggé furcsa természetű, múltkor is olyan furcsán mondta a kórházban, hogy Bence jöjjön el velem a rendőrségre.
Lehet hülyeség volt ottmaradni és nem hallgatni Bencére, hogy menjünk el a helyszínről. De nem, gyorsan kivertem ezt a marhaságot a fejemből, mert akkor ki tudja, hogy mikor láthattam volna ismét apámat?
Szegény anya is a kórházban fekszik egyedül, amiatt amit én tettem vele, remélem Bori vigyázz rá, még akkor is, ha anyám ott fenyegetőzött a házuk előtt még annak ellenére is,hogy nem igazán kedvelem őt...
Elgondolkoztam a régi emlékeken, amiket anyáékkal átéltem. A sok közös programot, a sok vidámparkba járást, a felhőtlen jókedvet, minden szépet, ami csak az eszembe jutott akkor.

 Fáztam. Nagyon hideg van a pincében,nyirkos a levegő. Vajon megtalálnak majd minket,vagy itt fogunk meghalni? Hova fogják temetni a holttesteket? Nem szabadna ilyen borzalmas dolgokra gondolnom,de képtelen vagyok tiszta fejjel nézni a dolgokat. A temérdeknyi emlék.  A sok buli a haverokkal. Miért érzem úgy,hogy nem lesz alkalmam megismételni ezeket a jó dolgokat?

De nem értem magam. Mindig Bence jár a fejemben,még ilyenkor is. Attól is tartok,hogy szerelmes lettem. Legalábbis kezdek. Hisz még alig ismerem. Ráadásul olyan furcsán viselkedik. Nagyon rossz előérzetem van. Nem is tudom, mihez kezdenék, ha kiderülne,hogy köze van ehhez. De miért gondolok ilyenekre? Miét nem tudok benne teljesen megbízni? Kétségek közt gyötrődöm. A kín felemészti a lelkem.

 Több nap telt el,és még mindig itt vagyunk apámmal. Habár mindennap eltűnik valahova. Órákig egyedül vagyok. Még mindig nem látok semmit. Bekötözték a szemem. Fogytam. Nem adnak enni és wc-zni is csak úgy mehetek el,hogy végig ott vannak mellettem. Soha nem akartam,hogy ilyen történjen. Eddig csak filmekben láttam. De most , én is átélem ezeket a borzalmas eseményeket.

 Miért nem keresnek minket? Anyával mi lehet? Bence miért nem segít? Tudom,hogy utoljára hallottam még a hangját. Beszélt az elrablónkkal. Biztos tudja,merre vagyunk. Akkor miért fél? Miért nem jön végre értünk? Talán megfenyegették,hogy megölik? Lehet,hogy apámat már megölték. A szokottnál is tovább maradt el.

  Ekkor újra és újra lejátszódott bennem az elmúlt hetek eseménye. A balesetem amikor majdnem meghaltam. Már másodjára kerültem halál közeli élménybe. A nap amikor Bence betoppant az életünkbe. Az első közös programunk. Ezután apám eltűnése. A pisztoly és a kórház. Minden olyan zavaros. Előbukkantak Bencéék és sorra jött a balszerencse.

Nekem túl sok már. Ismét sírtam. Hiába várok a megmentőre. Nem jön.

 -Zsani hallasz?

Ez meg mi volt? Már hallucinálok is? Nemnemnem. Csak beképzeltem.

-Zsanii kérlek válaszolj!- szólt picit hangosabban az az ismerős hang.

Csak nem? Lehet,hogy Bence?

- Kiszabadítalak titeket,már csak néhány napot bírjatok ki ,kérlek! Mindent elmondok majd. Tudom,hogy megutálsz,de kérlek muszáj lesz megértened.

Ez volt az utolsó mondat. Mégis mit akar elmondani?Mit kell megértenem? Miért nem most szabadít ki minket? Talán igaz a gyanúm, miszerint köze van a dologhoz? De miért segít akkor? A lelkiismerete nem hagyja nyugodni?

 Ez csak tovább tetézte a dolgot. Nem bírtam épp ésszel felfogni azt, ami körülöttem történik.

Émelyegtem majd néhány percen belül elvesztettem az eszméletem.

 Arra tértem magamhoz,hogy apám keservesen próbál magamhoz téríteni.

- Lányom,ébredj! Hallasz engem?!

-Apa…-nyögtem ki.- itt volt Ben..ce..

Nem kaptam rá választ.

- Csak képzelted kicsim...mondta aggódóan apa.

-Elég legyen. Menj vissza a helyedre.- szólt rá apámra egy hang.

Éreztem ahogy eltávolodik mellőlem. Teljesen leblokkoltam.Nem bírtam gondolkodni már.A kimerültség miatt,nem sokkal később,hogy magamhoz tértem el is aludtam.