Nagyon megijedtem ,hogy mit akarhat csinálni azzal a pisztollyal. Kiben akarna kárt tenni?Remélem nem magában. Sírós hangon megszólaltam:
- Anya ,mit akarsz te azzal? Tedd le!- Nem teszem,meglakol érte...
De kicsodára gondol? Honnan tudhatja,hogy hol tartózkodik apa? Mi van most? Belezavarodtam.
- Ki lakol meg érte? Beszélj már végre világosan,anya!
Anyám csak annyit mondott elcsukló hangon,hogy "Maradj itthon kicsim,ki ne gyere,nagyon szeretlek bármi is történjék."
Na persze,ez nekem nagyon rosszul hangzik. Mi van ha valami
hülyeséget akar csinálni? Ezt nem engedhetem meg neki, elvégre ő az
anyám.Várjunk csak,apa mindig busszal ment dolgozni,hátha itthon van a kocsija.
Megnézem a garázsban. Ezaz,jól gondoltam,itt is van. Még jó,hogy Ádám
megtanított vezetni,bár nem nagyon szeretek egyedül,mert félek,de most ez
teljesen más ,muszáj meg tennem.
Óvatosan elindultam anyám után,vigyáztam,nehogy
észrevegyen,de az egyik kereszteződésnél pirosat kaptam,így anyám eltűnt a látótávolságból,de
emlékeztem rá,hogy merre fordult,szóval hamar rátaláltam.
Kezdett egyre
furcsább lenni a hely ahova megyünk,rosszat sejtettem,de nem gondoltam rá. Majd
mikor megállt alig kaptam levegőt a félelemtől. Bencéék házánál voltunk. Gyors
odaálltam mögé,leállítottam a motort és odafutottam anyámhoz.
- Anya mit keresel itt? Mit akarsz te Bencétől? Te sem
gondolhatod komolyan!
Láttam anyámon,hogy meglepődött. Nem számított rá,hogy
követni fogom pláne nem egy kocsival.
- Miért jöttél utánam?! Nem meg mondtam,hogy maradj
veszteg?! Menj haza azonnal!- emelte fel a hangját.
Kezdtem félni tőle. Sosem kiabált velem. Nagyon kiborult.
Pont ő aki elítéli az ilyen bánásmódot , került elfogadhatatlan helyzetbe.
-Nem megyek! Ha végezni akarsz Borival és Bencével akkor
engem is meg kell ölnöd! Mert hidd el,hogy nem fogok neked falazni,ha vérfürdőt
rendezel ! –kiabáltam vele,mint egy elmebeteg.
Nem anyám volt aki előttem állt. Mintha egy másik nővel
beszélnék. Az arca beesett, a szemei kisírtak.
- Kérlek menj haza amíg még nem késő!
Ekkor hirtelen kinyílt a bejárati ajtó és Bence lépett ki
Borival.
- A rohadt életbe!- csattantam fel. –Menjetek vissza mielőtt
valakinek baja esne! Bence kérlek siess! Vidd innen anyukádat!
Mindenki nagyon meglepődött. Nem értették,hogy mit keres ott
anyám egy pisztollyal és miért tarja Bence felé.
- Te kis rohadék! Miattad történt ez! Te vagy az egyetlen
oka annak,amiért elrabolták a férjem és most váltságdíjat követelnek! Nehogy
azt hidd ,hogy megúszod! Lelőlek,mint egy patkány a ribanc anyáddal együtt!
Ez volt az a pont, amikor tudtam nem lesz elég,ha kiabálok
vele,hogy álljon le. Arra gondoltam,hogy leütöm. Tudom,hogy elég nehéz dolgom
lesz,de muszáj valamit csinálnom mielőtt meghalna valaki. Anyám mögé
futottam,mert megláttam egy vastag botot. Gondoltam az majd jó lesz. Nem a
fejére céloztam,nem akartam,hogy betörjem neki. Nagy levegőt vettem és teljes
erőbedobással tarkón ütöttem anyámat. Nyomban elájult. Bori sokk alá került.
Nem szólt semmit,csak állt és figyelte az eseményeket. Bence gyorsan felhívta a
mentősöket. Pár perc alatt ideértek. Borit és anyámat is kórházba szállították.
- Mindjárt
indulhatunk mi is csak hozom a kocsi kulcsomat!
- Itt van apa kocsija menjünk azzal.- vágtam rá gyorsan.
Csak egy dologgal nem számoltam…kizártam magam.
-Már csak ez hiányzott!
- Nyugodj meg minden rendbe fog jönni! Várj meg itt, hozom a
kulcsot! – és már rohant be a házba.
Ilyen komoly helyzetben is tiszta fejjel és pozitívan tud
gondolkodni. Fantasztikus fiú. Én meg azt se tudom mit kezdjek magammal. Olyan
ideges vagyok,hogy menten elájulok. Remegő kézzel próbáltam kinyitni a kocsit
hátha sikerül,de persze,hogy nem ment.
- Indulhatunk is! –
mondta Bence miközben beszállt a kocsiba.
Láttam rajtam,hogy nagyon megviselte a dolog és próbált
vigasztalni. Ilyenkor is inkább velem törődött nem pedig azzal,hogy az anyám
meg akarta őket ölni. Ezek után biztos vádat fognak emelni emberölés kísérlete
gyanánt. Sírva fakadtam. Nem tudtam mást tenni, csak sírni.
Tíz perc alatt
odaértünk a kórházba. A portás beengedett minket. Homályosan láttam ,ahogy a
sorompó a magasba emelkedik és a kórház parkolójába érünk.
- Megérkeztünk. –mondta kissé lenyugodva.
Nem szóltam egy szót sem. Nem bírtam. Elsüllyedtem volna
szégyenemben. Komolyan mondom ,minden összeomlik körülöttem. Az életem romokban
hever.
Kiszálltam és odamentem Bencéhez. Szorosan magához húzott és
a fülembe suttogott.
- Kérlek ne félj. Minden rendben lesz. Apánk is nem sokára
velünk lesz. Anyukád nem tudta mit csinál. Lehet,hogy én is ezt tettem volna.
Minden olyan lesz ,mint régen. Meglátod. Csak annyi változás lesz,hogy én mindig veled
leszek.
Ekkor olyan dolog történt amire nem számítottam. Megcsókolt.
Hosszú, szenvedélyes csók volt. Senki más nem volt a parkolóban csak mi. Ezután
bementünk a kórházba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése