Forbidden Fruit 7.

De ekkor egy alak odafutott apámhoz és elráncigálta. Felismertem azt az embert. Őt láttam az előbb is. Ezek szerint biztos,hogy ő rabolta el. De akkor miért hagyta,hogy ott álldogáljon az utcán? Ez egyre furcsább.

 Bence utánam rohant.

 -Gyere menjünk innen! Még a végén minket is elrabolnak! 

 Meredten bámultam rá.

 -Mi az,hogy menjünk innen? Inkább keressük meg őket! Az előbb láttam az apámat aki napok óta eltűnt....feltudod te ezt fogni? És most azt mondod,hogy húzzunk el?!

 Bence is egyre furcsábban viselkedik- Mintha valami köze lenne a dologhoz. Nem értek már semmit.  Hirtelen elsötétült előttem a világ,és annyit éreztem,hogy begyömöszölnek egy kocsiba.

 -NEEE! Őt hagyd békén,kérlek!

 -Fogd be a szád! Rájött az egészre. El kell tüntetnünk. 

MI A FÉSZKES FENE FOLYIK ITT?! Ennyit még hallottam,aztán elájultam.

 Egy koszos pincében ébredtem fel. Megvolt kötözve a kezem. Még mindig nem láttam. Nem tudtam megmozdulni. A félelem átjárta a testem.

 Beleadtam mindent,hogy legyőzzem a félelmem és megtudjak szólalni. Hallottam,hogy valaki ott van velem.

 Egy kósza kis hangot tudtam csak kinyögni.

- A...pa...

 Meggyötört hang szólt vissza,úgy hallottam,hogy körülbelül 5 méterre lehet tőlem.

 -Itt vagyok kicsim,semmi baj nem lesz.

 Próbált megnyugtatni,de ismerhet már,hogy nem olyan típus vagyok akit könnyen megtudnának nyugtatni, de mégis olyan jó volt ismét hallani a hangját. Már nagyon hiányzott,azt se tudtam,hogy él-e még vagy már meghalt...

 Ezek után könny szökött a szemembe és félénk hangon csak ennyit tudtam mondani:

 -Apa,szeretlek!

 -Éni is szeretlek!

Jött vissza a válasz.

 Ahogy ezt kimondtam,majd választ kaptam rá picit megnyugodtam. De még mindig nem tudtam felfogni,hogy én hogyan kerültem ide.

Meg akartam szólalni,hogy végre beszélhessek apámmal,de több hang nem jött ki a torkomon,így magamban elkezdtem gondolkodni.

 Ki lehet az a pasas,aki ott ólálkodott apám körül? Erre nem tudtam rájönni,úgyhogy inkább azon gondolkoztam,hogy miért vagyok itt.

 Azt tudom,hogy apámhoz futottam oda,de volt még ott valaki akit ismertem.

Igen, aztán eszembe jutott,hogy Bence volt ott,de miért nem védett meg? Őt is elkaphatták? Remélem nem... Bár az utóbbi időben egyre furcsábban viselkedett. 

Mielőtt itt ébredtem, az ő hangját hallottam még, legalábbis nagyon hasonlított rá. Esetleg köze van a dologhoz? Az anyja is eléggé furcsa természetű, múltkor is olyan furcsán mondta a kórházban, hogy Bence jöjjön el velem a rendőrségre.
Lehet hülyeség volt ottmaradni és nem hallgatni Bencére, hogy menjünk el a helyszínről. De nem, gyorsan kivertem ezt a marhaságot a fejemből, mert akkor ki tudja, hogy mikor láthattam volna ismét apámat?
Szegény anya is a kórházban fekszik egyedül, amiatt amit én tettem vele, remélem Bori vigyázz rá, még akkor is, ha anyám ott fenyegetőzött a házuk előtt még annak ellenére is,hogy nem igazán kedvelem őt...
Elgondolkoztam a régi emlékeken, amiket anyáékkal átéltem. A sok közös programot, a sok vidámparkba járást, a felhőtlen jókedvet, minden szépet, ami csak az eszembe jutott akkor.

 Fáztam. Nagyon hideg van a pincében,nyirkos a levegő. Vajon megtalálnak majd minket,vagy itt fogunk meghalni? Hova fogják temetni a holttesteket? Nem szabadna ilyen borzalmas dolgokra gondolnom,de képtelen vagyok tiszta fejjel nézni a dolgokat. A temérdeknyi emlék.  A sok buli a haverokkal. Miért érzem úgy,hogy nem lesz alkalmam megismételni ezeket a jó dolgokat?

De nem értem magam. Mindig Bence jár a fejemben,még ilyenkor is. Attól is tartok,hogy szerelmes lettem. Legalábbis kezdek. Hisz még alig ismerem. Ráadásul olyan furcsán viselkedik. Nagyon rossz előérzetem van. Nem is tudom, mihez kezdenék, ha kiderülne,hogy köze van ehhez. De miért gondolok ilyenekre? Miét nem tudok benne teljesen megbízni? Kétségek közt gyötrődöm. A kín felemészti a lelkem.

 Több nap telt el,és még mindig itt vagyunk apámmal. Habár mindennap eltűnik valahova. Órákig egyedül vagyok. Még mindig nem látok semmit. Bekötözték a szemem. Fogytam. Nem adnak enni és wc-zni is csak úgy mehetek el,hogy végig ott vannak mellettem. Soha nem akartam,hogy ilyen történjen. Eddig csak filmekben láttam. De most , én is átélem ezeket a borzalmas eseményeket.

 Miért nem keresnek minket? Anyával mi lehet? Bence miért nem segít? Tudom,hogy utoljára hallottam még a hangját. Beszélt az elrablónkkal. Biztos tudja,merre vagyunk. Akkor miért fél? Miért nem jön végre értünk? Talán megfenyegették,hogy megölik? Lehet,hogy apámat már megölték. A szokottnál is tovább maradt el.

  Ekkor újra és újra lejátszódott bennem az elmúlt hetek eseménye. A balesetem amikor majdnem meghaltam. Már másodjára kerültem halál közeli élménybe. A nap amikor Bence betoppant az életünkbe. Az első közös programunk. Ezután apám eltűnése. A pisztoly és a kórház. Minden olyan zavaros. Előbukkantak Bencéék és sorra jött a balszerencse.

Nekem túl sok már. Ismét sírtam. Hiába várok a megmentőre. Nem jön.

 -Zsani hallasz?

Ez meg mi volt? Már hallucinálok is? Nemnemnem. Csak beképzeltem.

-Zsanii kérlek válaszolj!- szólt picit hangosabban az az ismerős hang.

Csak nem? Lehet,hogy Bence?

- Kiszabadítalak titeket,már csak néhány napot bírjatok ki ,kérlek! Mindent elmondok majd. Tudom,hogy megutálsz,de kérlek muszáj lesz megértened.

Ez volt az utolsó mondat. Mégis mit akar elmondani?Mit kell megértenem? Miért nem most szabadít ki minket? Talán igaz a gyanúm, miszerint köze van a dologhoz? De miért segít akkor? A lelkiismerete nem hagyja nyugodni?

 Ez csak tovább tetézte a dolgot. Nem bírtam épp ésszel felfogni azt, ami körülöttem történik.

Émelyegtem majd néhány percen belül elvesztettem az eszméletem.

 Arra tértem magamhoz,hogy apám keservesen próbál magamhoz téríteni.

- Lányom,ébredj! Hallasz engem?!

-Apa…-nyögtem ki.- itt volt Ben..ce..

Nem kaptam rá választ.

- Csak képzelted kicsim...mondta aggódóan apa.

-Elég legyen. Menj vissza a helyedre.- szólt rá apámra egy hang.

Éreztem ahogy eltávolodik mellőlem. Teljesen leblokkoltam.Nem bírtam gondolkodni már.A kimerültség miatt,nem sokkal később,hogy magamhoz tértem el is aludtam.

Forbidden Fruit 6.

A portához érve megkérdeztük,hogy merre találjuk anyát. Azt mondták a sürgősségin van.
Odarohantuk hozzá. Mire odaértünk az orvos végzett a vizsgálattal.
-Doktor úr,hogy van anya? Felébredt már?
-Sajnálom,de attól tartok egy ideig nem fog magához térni.
Megdermedtem...mégis mit tettem anyámmal?
-Mi baja lett?-kérdezte Bence. Látszott rajta,hogy komolyan érdekli,nemcsak a kedvemért játssza meg magát.
-Az ütés ereje nagyon erős volt,ezért kómába került. Valószínűleg nem lesz egy hétnél tovább komában.de azért természetesen megfigyelés alatt tartjuk.
 Összeroppantam. Éreztem,hogy nem lett volna szabad megtennem. Az én hibámból kórházba került és kitudja mikor fog magához térni. Nem volt jogom ezt tenni. Elég lett volna,ha a bottal kiütöm a kezéből a pisztolyt és gyorsan megszerzem.
 -Kérem ne aggódjanak. Mindent megteszünk azért,hogy felépüljön. Ez egy átmeneti állapot.-próbált megnyugtatni az orvos.
 De hiába. Pontosan tudtam,hogy miattam van az egész.
-Gyere menjünk be.Doktor úr,bemehetünk?
-Természetesen. Egy másik hölgy is ott van vele.
-Ő az anyám lesz. Köszönjük.
 Ezután elindultunk a kórterem felé. A szívem a torkomban dobogott. Féltem bemenni. Féltem  a látványtól. Attól tartottam,hogy nagyon kiborulok és senkinek nem hiányzott az ,hogy jelenetet rendezzek. Bence óvatosan lenyomta a kilincset,majd benyitott.
 Ott állni anyám ágya mellett és arra várni,hogy felébredjen. Elkapott a sírás. Soha nem hittem,hogy valaha ilyen fog történni velünk.
 -Ne aggódj Zsanett. Rendbe jön- mosolygott rám Bori.
Nem hiszem el,hogy ilyen helyzetben is kedves velem. Nem vágja a fejemhez,hogy egy elmebeteg anyám van.
-Most mindjájunknak nehéz,igaz nem hittem volna,hogy idáig fajulnak a dolgok.

Olyan nyugodtak mindketten. Amikor ott voltunk a házuk előtt.már akkor feltűnt,hogy valami nem stimmel. Pláne Bencével. Nem értem. De próbálok talpon maradni.
 - El akarok menni a rendőrségre.- jelentettem ki végül.
- Figyelj,mi nem mondunk semmit nekik. Nem akarjuk feljelenteni anyukádat.
- Nem is azért akarok odamenni. Apa eltűnését akarom bejelenteni.
- De hát nem azt írták,hogy ne menjetek a rendőrségre,mert akkor megölik őt?- tette fel gyerekesen a kérdést Bence.
- Mégis mit kéne tennem?! Ölbe tett kézzel kéne várakoznom amíg kapok egy másik levelet?!
 Miért nem akarják,hogy elmenjünk a rendőrségre? Talán tudnak valamit? Nekem egyre furcsább a dolog. Senkiben nem bízhatok meg.
 - Elnézést,de ki kell mennem a mosdóba.
 Elindultam megkeresni a mosdót,közben felakartam hívni Zoét. Ő az egyetlen akire most szükségem van. Ő tud nekem segítséget nyújtani. Tárcsáztam a számát.

"A hívott szám jelenleg nem elérhető,kérjük próbálja meg később a hívást.'

Mégis mi a fene folyik itt? Sosincs kikapcsolva a telefonja. Pont most kellett? Mindenki ellenem van.

*10 perccel később* 

-Bence kérlek gyere velem a rendőrségre,

 Ránézett az anyjára. Mintha engedélyt akarna kérni.

- Menj csak. Kísérd el. Nem lenne jó ötlet,ha egyedül menne.- mondta idegesen Bori.

- Rendben van. Akkor induljunk.

- Vigyázzatok magatokra. Bence,te pedig próbáld meg normálisan és érthetően elmondani mi történt. Én itt maradok az anyukád mellett,Zsanett.

- Köszönöm.

 Mintha egy célzás lett volna. Vagy csak bemagolom magamnak.

 Végre elindultunk a parkolóba a kocsihoz. Remélem a rendőrség segíteni tud.

 Párperccel később már úton is voltunk a rendőrség felé, bár ezek az emberek is tudnak építkezni,hogy az egyik fontos helyet a város egyik végére,a másikat a város másik végére...Akadtam ki a kocsiban. Bence itt is nyugtatni próbált.

- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj ,meg lesz édesapád. Addig nem adjuk fel,ha akarod én elmegyek veled,bejárom a várost,hátha megtaláljuk.

 Alig,hogy ezt mondta,egy ismerősnek tűnő alakot láttam a szemem sarkából. Odakaptam a fejem, egy sárga inges,kicsit kócos férfi volt az...

 Eszembe jutott,hogy apám azon a reggelen,amikor eltűnt sárga ingben ment a munkahelyére,ugyanis ez a kedvenc ruhadarabja.

- Bence,kérlek megtudnál állni itt a közelben?

- Miért? Mi történt?

Kérdezte meglepődve.

- Láttam valakit,olyan ismerősnek tűnik.

- Ne is törődj vele,siessünk a rendőrségre.

- De kérlek álljunk meg,aztán mehetünk tovább.

Bence mogorván rám nézett és így szólt:

- Hát jó,akkor keresek valami parkolót,ahol megtudunk állni.

- Most mi a baj?

Kérdeztem tőle meglepődve.

 Mi lehet a baja? Valami rosszat tettem? Remélem,nem,nem tudnám megbocsájtani magamnak. De remélem átérzi a fájdalmamat,amit most érzek. Apám sehol,anyám a kórházban fekszik miattam.Elkezdett könnyezni a szemem akaratlanul.

 Bence felém fordult,mélyen a szemembe nézett és így szólt:

- Nyugi Zsani, minden rendbe jön.

Ezután elmosolyodott és letörölte a kezével a könnycseppet az arcomról. Majd így szólt:

- Na menj,aztán siess vissza hozzám és menjünk tovább.

- Sietek, pár perc.

 Azzal gyors kinyitottam az ajtót és elkezdtem futni az alak felé,de sajnos nem találtam semerre.

Gondoltam ,körbejárom a környéket hátha meglátom valahol.

Ez jó ötletnek tűnt,ugyanis megláttam,ezért elindultam felé,de félúton állt egy férfi és nagyon figyelte őt-.

 Ezt furcsállottam,de nem törődtem vele,de azért megnéztem az arcát.

 Amint egyre közelebb értem egyre jobban kivehetőbb volt a férfi arca,míg fel nem ismertem.

Azonnal elkezdtem futni felé minél gyorsabban és odaszóltam neki,hogy:

- Apa!Apa! Végre megvagy! 

Forbidden Fruit 5.

Nagyon megijedtem ,hogy mit akarhat csinálni azzal a pisztollyal. Kiben akarna kárt tenni?Remélem nem magában. Sírós hangon megszólaltam:

- Anya ,mit akarsz te azzal? Tedd le!- Nem teszem,meglakol érte...

De kicsodára gondol? Honnan tudhatja,hogy hol tartózkodik apa? Mi van most? Belezavarodtam.

- Ki lakol meg érte? Beszélj már végre világosan,anya!

Anyám csak annyit mondott elcsukló hangon,hogy "Maradj itthon kicsim,ki ne gyere,nagyon szeretlek bármi is történjék."

Na persze,ez nekem nagyon rosszul hangzik. Mi van ha valami hülyeséget akar csinálni? Ezt nem engedhetem meg neki, elvégre ő az anyám.Várjunk csak,apa mindig busszal ment dolgozni,hátha itthon van a kocsija. Megnézem a garázsban. Ezaz,jól gondoltam,itt is van. Még jó,hogy Ádám megtanított vezetni,bár nem nagyon szeretek egyedül,mert félek,de most ez teljesen más ,muszáj meg tennem.

Óvatosan elindultam anyám után,vigyáztam,nehogy észrevegyen,de az egyik kereszteződésnél pirosat kaptam,így anyám eltűnt a látótávolságból,de emlékeztem rá,hogy merre fordult,szóval hamar rátaláltam.

 Kezdett egyre furcsább lenni a hely ahova megyünk,rosszat sejtettem,de nem gondoltam rá. Majd mikor megállt alig kaptam levegőt a félelemtől. Bencéék házánál voltunk. Gyors odaálltam mögé,leállítottam a motort és odafutottam anyámhoz.

- Anya mit keresel itt? Mit akarsz te Bencétől? Te sem gondolhatod komolyan!

Láttam anyámon,hogy meglepődött. Nem számított rá,hogy követni fogom pláne nem egy kocsival.

- Miért jöttél utánam?! Nem meg mondtam,hogy maradj veszteg?! Menj haza azonnal!- emelte fel a hangját.

Kezdtem félni tőle. Sosem kiabált velem. Nagyon kiborult. Pont ő aki elítéli az ilyen bánásmódot , került elfogadhatatlan helyzetbe.

-Nem megyek! Ha végezni akarsz Borival és Bencével akkor engem is meg kell ölnöd! Mert hidd el,hogy nem fogok neked falazni,ha vérfürdőt rendezel ! –kiabáltam vele,mint egy elmebeteg.

Nem anyám volt aki előttem állt. Mintha egy másik nővel beszélnék. Az arca beesett, a szemei kisírtak.

- Kérlek menj haza amíg még nem késő!

Ekkor hirtelen kinyílt a bejárati ajtó és Bence lépett ki Borival.

- A rohadt életbe!- csattantam fel. –Menjetek vissza mielőtt valakinek baja esne! Bence kérlek siess! Vidd innen anyukádat!

Mindenki nagyon meglepődött. Nem értették,hogy mit keres ott anyám egy pisztollyal és miért tarja Bence felé.

- Te kis rohadék! Miattad történt ez! Te vagy az egyetlen oka annak,amiért elrabolták a férjem és most váltságdíjat követelnek! Nehogy azt hidd ,hogy megúszod! Lelőlek,mint egy patkány a ribanc anyáddal együtt!

Ez volt az a pont, amikor tudtam nem lesz elég,ha kiabálok vele,hogy álljon le. Arra gondoltam,hogy leütöm. Tudom,hogy elég nehéz dolgom lesz,de muszáj valamit csinálnom mielőtt meghalna valaki. Anyám mögé futottam,mert megláttam egy vastag botot. Gondoltam az majd jó lesz. Nem a fejére céloztam,nem akartam,hogy betörjem neki. Nagy levegőt vettem és teljes erőbedobással tarkón ütöttem anyámat. Nyomban elájult. Bori sokk alá került. Nem szólt semmit,csak állt és figyelte az eseményeket. Bence gyorsan felhívta a mentősöket. Pár perc alatt ideértek. Borit és anyámat is kórházba szállították.

 - Mindjárt indulhatunk mi is csak hozom a kocsi kulcsomat!

- Itt van apa kocsija menjünk azzal.- vágtam rá gyorsan.

Csak egy dologgal nem számoltam…kizártam magam.

-Már csak ez hiányzott!

- Nyugodj meg minden rendbe fog jönni! Várj meg itt, hozom a kulcsot! – és már rohant be a házba.

Ilyen komoly helyzetben is tiszta fejjel és pozitívan tud gondolkodni. Fantasztikus fiú. Én meg azt se tudom mit kezdjek magammal. Olyan ideges vagyok,hogy menten elájulok. Remegő kézzel próbáltam kinyitni a kocsit hátha sikerül,de persze,hogy nem ment.

-  Indulhatunk is! – mondta Bence miközben beszállt a kocsiba.

Láttam rajtam,hogy nagyon megviselte a dolog és próbált vigasztalni. Ilyenkor is inkább velem törődött nem pedig azzal,hogy az anyám meg akarta őket ölni. Ezek után biztos vádat fognak emelni emberölés kísérlete gyanánt. Sírva fakadtam. Nem tudtam mást tenni, csak sírni.

 Tíz perc alatt odaértünk a kórházba. A portás beengedett minket. Homályosan láttam ,ahogy a sorompó a magasba emelkedik és a kórház parkolójába érünk.

- Megérkeztünk. –mondta kissé lenyugodva.

Nem szóltam egy szót sem. Nem bírtam. Elsüllyedtem volna szégyenemben. Komolyan mondom ,minden összeomlik körülöttem. Az életem romokban hever.

Kiszálltam és odamentem Bencéhez. Szorosan magához húzott és a fülembe suttogott.

- Kérlek ne félj. Minden rendben lesz. Apánk is nem sokára velünk lesz. Anyukád nem tudta mit csinál. Lehet,hogy én is ezt tettem volna. Minden olyan lesz ,mint régen. Meglátod.  Csak annyi változás lesz,hogy én mindig veled leszek.

Ekkor olyan dolog történt amire nem számítottam. Megcsókolt. Hosszú, szenvedélyes csók volt. Senki más nem volt a parkolóban csak mi. Ezután bementünk a kórházba.

Forbidden Fruit 4.

Reggel úgy döntöttem,hogy elmegyek futni. Addig is tudok gondolkodni. Tudom,hogy Zoénak nagyon is igaza van. De olyan boldog voltam aznap délután,hogy Bencével lehetek. Legszívesebben megismételném. Ahhoz képest,hogy apám miatt csöppent az életembe, ők alig beszélnek. Tegnap apa nem jött haza. Hírét sem hallottuk. Anyám betegre aggódta magát és nem elég,hogy miattam is fáj a feje még apám is közrejátszik. Mintha hirtelen a családunk ellen fordult volna a világ. Karma. Csakis a karma lehet az oka. Amikor még suli volt az egyik 9.est nagyon megszívattam. Nem is tudom mi a neve. Talán Lacika.Igen,ő az.

Tisztán emlékszem arra a napra,amikor Linda kitalálta,hogy menjünk vakrandizni 9.-esekkel. Hirtelen olyan jó ötletnek tűnt,hogy azonnal belementem a dologba,de hamar rá kellett jönnöm,hogy ez közel sem olyan  jó dolog,mint elsőre hangzik. Mi van ha perverz? Vagy ha zaklató? Tettem fel magamnak a kérdést. Nem örülnék egy ilyennek,ha ezek után állandóan a nyomomban ólálkodna. Na mindegy. lesz ami lesz, Pár nap múlva valahogy a fülembe jutott,hogy Lacika akivel én vakrandira szeretnék menni,egy olyan srác,aki a fiúkat és a lányokat is szereti.Vagyis biszexuális. Nekem ilyen nem. Nem ítélem el őket,de nem mennék bele így. Szóval arra az elhatározásra jutottam, hogy megszívatom a gyereket. Elküldök vele egy meleg srácot vakrandira,hadd érezze jól magát. A végén természetes kiderült,hogy csak egy rosszindulatú pletyka volt és én voltam a 9.-esek szemében a „szemét szuka”. Pedig Lacika helyes fiú volt.

A parton futottam. Azon a helyen voltam amerre Bencével jártunk. Muszáj volt megállnom,mert rosszul lettem. Nagy a nyomás rajtam és ilyenkor mindig ez történik velem. közel húsz percig ültem egy padon és néztem a Balatont. Egyre több ember érkezett és úgy gondoltam ideje lennie ismét egy kis futásnak. Hazafelé menet bementem egy boltba mert már irtó szomjas voltam. Vettem magamnak egy Coca-Colát. Mások csak szomjasabbak lennének,de nekem oltja a szomjam.

-340 lesz. –mondta az eladó.

Magas,rövid barna hajú lány volt. Rám mosolygott. Szokatlan volt mert eddig nem tette. Kihalásztam a zsebemből egy 500-at és odaadtam neki.

- Tessék a visszajáró.

- Köszi.

Amikor elindultam hozzátette,hogy merre járok futni,mert ő is szeretne csak nem jó dolog egyedül. Most komolyan mindenki velem akar lenni? Finoman elmagyaráztam,hogy csak akkor szoktam futni,ha le akarom vezetni a feszültséget úgyhogy ez   nem fog összejönni.

Hazaérve láttam egy levelet a postaládában. Megkerestem a kulcsot és kinyitottam. Névtelen levél volt. Még az sem volt rá írva,hogy kinek címezték.

-Anyaaa gyere már ide kérlek! –kiabáltam fel az emeltre.

- Mindjárt megyek csak a hajamat megcsinálom.

Mégis miért csinálja meg otthonra a haját? Nem megy randizni. Inkább az aggódást kéne folytatnia vagy mint egy jó háziasszony kaját kéne főzni. Üres a hűtő. Lehet,hogy ő elél az univerzumtól kapott egy szem vízcseppen ,de én nem. Nekem még fejlődik a szervezetem.

- Itt vagyok.- állt elém anyám.

-Te mégis hogy nézel ki? Talán itt járt Hamupipőke tündére és bálba mész? Vigyázz éjfélre érj haza.- mondtam neki szarkasztikusan.

-Nagyon vicces kis asszony. Ha apád méltóztat hazajönni megünnepeljük az évfordulónkat.

Jé tényleg. Ma van az évfordulójuk. Apám elég rosszkor időzítette az eltűnést.

-Szóval mi volt az a nagyon fontos dolog,amiért lerángattál?

-Tényleg, ki is ment a fejemből. Itt van ez a névtelen levél,csak úgy be volt dobva a postaládába.

Szépen átadtam neki a levelet.

Nekem ez nagyon furcsa,hogy egy névtelen levél jön,hacsak nem az egyik gyerek akar már megint valamit,aki itt alakik az utcánkba.Bár ő inkább telefonon zaklat. Nagyon remélem,hogy nem ő az.

 Anyám kibontotta óvatosan a levelet,majd figyeltem az arcát ahogy olvassa. Első nézésre nagyon furcsállottam,hogy újságból vágták ki a betűket és úgy ragasztották rá egy lapra őket. Amint folytatta az olvasást könny szökött a szemébe, ezért úgy gondoltam megkérdezem mégis mi áll abban a levélben. 

- Anya mi történt?

 Nem válaszolt,hanem a kezembe adta a levelet és berohant a házba. Meglepődve átvettem,majd szépen elkezdtem olvasni. Bár ne tettem volna. 

  Ez állt a levélben: 

"A férjed elraboltuk,ha ismét látni szeretnéd,gyűjts össze 5 millió forintot.A yardoknak egy szót se,különben soha többé nem láthatod."

Amint megláttam az első mondatot,hirtelen elkezdett szakadni az eső,de ezzel nem törődtem,mintha semmi se történt volna,csak olvastam a levelet. Ezután berohantam a házba és láttam ahogy anyám eszeveszettem keres valamit. Nem tudtam elképzelni mi lehet ennyire fontos. Aztán megláttam. Egy pisztoly volt.