Forbidden Fruit 3.

Még mindig egy álomnak tűnik. Egy csodás álomnak.  Mintha egy réten lennék, ahol sok-sok színes virág van és rózsaszín vattacukorból van az ég. Persze rózsaszín. Ott állna egy csendes kis patak mellett Bence. Szokásos fekete kopott csőgatyájában, egy Suicide Silence-es  pólóban ami ráfeszül a felsőtestére. Izmos karjai vannak, bár nem az a tipikus kigyúrt vadbarom,de azért helyes. Bakancs,szegecses bőrdzseki  és a csodás fekete haja ami eltakarja a szép kék szemeit. Csoda,hogy tudom milyen színű a szeme. Óh maga a megtestesült álom.Mégis túl szép,hogy igaz legyen.

 Ám az álmodozást hamar abba kellett hagynom,mert valaki hívott. Mégis ki a fene keres engem éjjel kettőkor? Zoé volt az. A francba! Teljesen elfeledkeztem róla.

- Háló?

- Látom én már nem is számítok. 

Meghökkentem. Legalább egy „sziát” megejthetett volna.

- Ne haragudj teljesen el vagyok havazva. –nyögtem ki  végül.

- Azt látom. Három teljes hét telt el úgy,hogy nem beszéltünk,pedig állítólag én vagyok a legjobb barátnőd aki mindent tud rólad, még a legapróbb részleteket is. És mit kapok cserébe? Semmit!

Na jó azért talán túlzás. Három hét alatt igenis beszéltünk. Talán másfél hete nem kerestem  . Részben igaza van. De nekem is kell egy ki szabadság.

- Ne haragudj. Sok dolgom volt. Ha tudnád mik történtek…

Meg se várta ,hogy befejezzem , lerakta. Jól állunk. Zoé megsértődött ,mint egy kis lány amikor elveszik a játékát. Annyira gyerekes tud lenni.  Talán jobb lenne ,ha írnék neki egy sms-t.

„BESZÉLJÜK MEG A DOLGOT. SZÜKSÉGEM VAN RÁD. TANÁCS KELL. KÉRLEK NE HARAGUDJ. TUDOD,HOGY NEKEM SE  KÖNNYŰ A BALESET ÓTA. :/ <3”

Pötyögtem a z üzenetet amikor láttam,hogy facebookon kaptam egy üzit. Ádám volt. Olvasni kezdtem.

- Szia NettJ van kedved holnap ,vagyis ma találkozni? Többiek is jönnének. J

Nem akartam visszaírni. Fontosabbnak találtam azt,hogy tisztázzam a dolgot Zoéval.  Végül elküldtem az sms-t. Pár perc alig telt el máris jött a válasz.

„HA ELMONDANÁD MI TÖRTÉNT TUDNÉK SEGÍTENI. 10 PERC MÚLVA OTT VAGYOK. NYISD KI AZ ABLAKOT.”

Ez a hülye nőszemély megint betörősdit akar játszani. Túl sok filmet néz úgy érzem. Negyedóra múlva már ott ült az ágyamon. Nem tudtam,hogy kezdjek bele. Féltem,de végül sikerült kezdeményeznem.

- Úgy történt a baleset,hogy egyik reggel anyám mondta menjek ki a boltba,mert kell venni kenyeret. Jó kislány módjára engedelmeskedtem. Átakartam menni az úttesten amikor egy eszement állat vagy 120-al hajtott és elütött. Betört a koponyám és eltört az összes bordám. Belső vérzések rengetegét éltem át.  Nem emlékszem semmire csak arra, hogy valami eszméletlen nagy erővel elpusztítja a testem. A kórházban ébredtem fel. Intenzíven voltam. Nagyon súlyos volt az állapotom. Élet-halál harcot vívtam. Majdnem belehaltam. Anyámat megkértem,hogy addig ne szóljon neked ,amíg nem épülök fel. Suliból is ezért hiányoztam  és a szünet elejét már otthon tölthettem,de még lábadoztam. Nem akartam, hogy aggódj. Tudom milyen vagy olyankor. Hajlamos vagy depressziós lenni miattam. Értsd meg. Ezt akartam elkerülni.

Látszott rajta,hogy haragszik,de könnyes szemmel csak ennyit mondott…

- Annyira imádlak és annyira utállak is. Tudod,hogy a másik felem vagy. A testvérem. – Szorosan átölelt és nem engedett el.

Megkönnyebbültem,mert tudtam felfogta a dolgot. A neheze viszont hátra van még.

- Testvérről jut eszembe…olyan dolog történt ,amire álmodban sem gondolnál.

Kíváncsiság jelent meg az arcán.

- Talán megint találkoztál Ádámmal és megvigasztalt az ágyban? Békülő szex? –Tette fel pajzán mosollyal a kérdést.

-Nem. –Válaszoltam egyhangúan.

Tipikus Zoé. Csak a szexre tud gondolni. És Ádám mégis hogyan kapcsolódna a testvér szóhoz?! Őrült ember. De így szeretem. Mély levegőt vettem és próbáltam gyorsan közölni a számára még teljesen friss információkat. Zavarba ejtő erről beszélnem. Szégyellem,hogy vonzódom a fél testvéremhez. Akivel ráadásul alakul valami köztünk , aminek egyáltalán nem lenne szabad.

- Kiderült,hogy van egy fél testvérem aki álmaim pasija és tegnap randiztunk…nem,nem randiztunk csak megismertük egymást. Lenyalta a fagyit rólam. Nem irányíthatom az érzéseimet egyszerűen tudom ,hogy egymásnak vagyunk teremtve. Olyan rossz ez nekem. Két évvel  idősebb. Egy hete derült ki a dolog. Először ellenszenves voltam vele,de a végén megenyhült a szívem rajta, mert nem tudtam ellenállni neki.  A legcikibb ,hogy anyám is rájött, hiszen nem hülye,hogy bejövünk egymásnak. – Hadartam el gyorsan,de látszott  Zoén,hogy ez kiverte nála a biztosítékot

- Ugye ez csak egy rossz vicc? Az még oké,hogy kiderült utólag,hogy van egy habi gyerek aki a testvéred. Nem. Ez nem oké. De az,hogy bejöttök egymásnak..na ez viszont képtelenség. Gondolkozz már Zsani. Mit gondolnának az emberek ha ez kiderülne?

- Nem érdekel mit gondolnának. Semmi közük hozzá. Te is ellenem vagy. Látod ezért nem akartam ,vagyis nem tudtam biztosan,hogy jó ötlet lenne-e elárulni neked.

Csalódott voltam. Azt hittem,hogy tanácsot fog adni,de helyette csak szidott és próbált észhez téríteni.

- Nett itt vagy? Legalább válaszolj ha már elolvastad.

Ádám megint írt. Most meg végképp nincs kedvem vele beszélni nemhogy még találkozni. Kijelentkeztem. Nem érdekelt,ha elküld a pokolba.

- Jó figyelj, én most hazamegyek. Gondold át a dolgokat. Bármi legyen a döntésed támogatni foglak,pedig ez a „kapcsolat” nem jó ötlet .

- Köszönöm. –Átöleltem és máris repült ki az ablakon.

Az ablakon kirepülést nem úgy értettem,hogy kidobtam,bár szívesen kipróbálnám egyszer. Mondjuk egy macskával.  Vajon talpra esne vagy kipurcanna?

 Egész éjszaka nem fogok tudni aludni. Akármennyire is tisztában vagyok a dolgokkal döntenem kell. Nem lesz könnyű,úgy érzem. 

Forbidden Fruit 2.

„Bence vagyok.” Mit keres itt Bence? Miért pont velem akar beszélni? Miért nem az apjával? Mármint az apánkkal?  Talán ő is rájött  vagy  csak szimplán barátkozni akar?

Míg ezek a kérdések cikáztak a fejemben megint kopogtak.

- Akkor kinyitod? Hahóó Zsani ne csináld már. Szeretnélek megismerni. Fél tesók vagyunk. Elfelejtetted?

-Nem felejtettem el semmit! – mondtam neki mérgesen miközben próbáltam kinyitni az ajtót. – Miért kellett ide jönnöd ? Miért csináltad ezt?

Láttam rajta,hogy kellemetlenül érzi magát. Nem elég,hogy magát hibáztatta a dolgok miatt, még én is megerősítettem ezt a hitet. Túl kegyetlen vagyok vele. Nem ő tehet erről. De a büszkeségem nem engedi…aj mit tegyek?!

- Figyelj – kezdte a mondandóját. – szerinted én mondtam anyámnak,hogy meg akarom ismerni az apámat? Nem. Egyáltalán nem. Miért rám haragszol? Talán én tettem 19 éve azt a hülyeséget vagy a szüleink?

- Ne gyere nekem ezzel.

- De mégis miért nem érted meg? Anyám két hete azt mondta,hogy itt az ideje megismernem apámat. Én tiltakoztam. Azok után amit mesélt.

- Várjunk csak. Mit mesélt anyukád apukámról? Mármint az apánkról.

Bence habozott. Láttam rajta,hogy nem akar erről beszélni. Talán kitalált valami hülyeséget ?  Megerőszakolta vagy ki tudja. Nem. Apa nem lenne képes ilyesmire. Ő tiszteli a nőket. Soha nem bántana meg senkit. És nekem azt mondták, hogy csak egy éjszaka volt. Még is  mit mondhatott neki az a nő?

- Szóval…? –kérdeztem rá feszengve.

- Hát igazából nekem csak annyit mondott ,hogy azon az éjszakán anyám be volt rúgva. Sokat ittak, mert szülinapja volt. Leó is ivott,nem is keveset.

Tehát apám leitatta volna? Képtelenség. Mindketten ittak. Csupán ünnepeltek.

- Igen,és?

- Hát nem érted?  Szándékosan leitatta.

Megállt bennem a levegő. Komolyan ilyen idióta lenne ,hogy nem érti meg a dolgot? Fiatalok voltak és ittak. Ennyi. Megártott a pia. Rá kilenc hónapra jött ez a segg hülye.

- Most menj innen. Te komolyan nem vagy eszednél. Mondd te nem szoktál bulizni,vagy mi?

- Ne küldj el . – mosolygott rám. A testem beleremegett eme csodás jelenségbe. – Menjünk el fagyizni ,és sétáljunk a parkban. Tegnap komolyan gondoltam,hogy megszeretném ismerni a húgomat.

 A gyomromban a pillangók ide-oda repültek. Ilyet nem éreztem fél éve. Fél év. Milyen hosszú idő. Ennyi telt el azóta,hogy szakítottunk Ádámmal. Még mindig szeretem,de mint barátot. Túl vagyok rajta. Néha napján  összefutunk néhány közös barátunkkal és csavargunk a városban. Örülök ,hogy ilyen  jó maradt a viszonyunk.

- Tehát akkor eljössz?

-El .- mondtam kissé gyáván. – De még át kell vennem a pizsimet valami normális ruhára. Ja meg a smink. A hajam. Egy óra és indulhatunk.

- Normális ruha…gyorsan kapj fel valamit. Smink nélkül is csodás az arcod. A hajadat fog copfba és mehetünk is! – adta ki a parancsot.

Tetszett,hogy ilyen határozott lett. És az a bók is tetszett,hogy csodás vagyok smink nélkül is.  De nem szabadott volna. Neki is tudnia kell.

Csekély fél óra múlva elindultunk.  Egész kedves a srác. Elmesélte,hogy Angliában is laktak csak elég rosszul állt a szénájuk ,ezért vissza költöztek Siófokra.  Most már értem miért lett hirtelen olyan fontos az anyjának,hogy a pici fia megismerje az apját. A pénz miatt.

  Lassan sétáltunk. Fura volt ahogy nyalta a fagyit. Késztetést éreztem,hogy leejtsem a sajátomat.  Persze gyorsan kivertem a fejemből ezt az ötletet,hiszen ,hogy nézne ki ,ha ledobnám a földre mondván „ Hupsz! Véletlen volt!”. Ja véletlen. És akkor bumm. Megbotlottam és az epres fagyim a koszos járdán landolt.

- Ezt nem hiszem el! Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. –Sajnáltattam magam.

- Nyugi az enyémből van még. – Dugta ki a nyelvét.

Várjunk csak. Most flörtölni próbál? Szóval akkor kölcsönös a vonzalom. Hmm… Nem szabad,nem szabad ,nem szabad! 

- Kérsz belőle?

- Kérek.

Nyújtotta felém a kelyhet és olyan dolog történik amire nem számítottam… az orrom csupa fagyi lett. Ez a  szemét az arcomba nyomta a fagyit.

- Te meg mit csinálsz?! Hogy képzelted ezt?! – mérgelődtem.

- Bocsi nem hagyhattam ki. Adok zsebkendőt.

- Ez a minimum meg mondjuk egy „bocsi Zsani”.

Láttam ,hogy eszeveszetten  keresi a zsebkendőt ,de nem találja.

- Nincs is ,ugye?

- Azt hiszem már nincs. De van egy ötletem. Hunyd le a szemed.

STOP! Mégis mire készül? Ez túl gyors nekem.

- Naaa hunyd már le kééérleeek. –könyörgött nekem ,mint egy gyerek.

- Jól van.

Éreztem ahogy kifújja a levegőt.  A meleg megcsapta az arcom. Valami nedvesség. Csak nem ?! De igen. Lenyalja a fagyit. El akartam lökni magamtól,de nem tudtam.  Jól esett.

- Végeztél? .- kuncogtam oda neki.

- Azt hiszem ,ja. – mosolygott önelégülten.

Tovább sétáltunk a partig. Néztük a naplementét. Olyan romantikus. Igaza volt. Megismertük egymást. Még nem eléggé,de kezdetnek nem rossz. Boldog vagyok.  De eszembe jutott,hogy  Zoénak megígértem ,hogy ma mindenképp beszámolok a múltkori balesetemről. Legjobb barátnőm , viszont maradni akarok még.    

- Menni kéne. Elrepült az idő.

- Sajnos. – felelte letörve. – Akkor induljunk.

Tíz perc alig telt el és már meg is érkeztünk.  A kapuig kísért és elakart köszönni amikor félbeszakítottam.

- Bocsánatot szeretnék kérni. Csak szokatlan volt a dolog. Mondhatni ez egy kisebb trauma volt számomra. Nem akartam ilyen ellenszenves lenni. Ne haragudj.

Válasz helyett csak mosolygott és az arcomra nyomott egy puszit.

- Holnap beszélünk! 

Ezzel a mondattal elköszönt.

Amint bementem a házba anyám lelkesen várt és máris faggatni kezdett.

- Na milyen volt? Hol jártatok? Megmutattad neki a várost?

- Fantasztikus.

Ezután anyámra néztem és elpirultam.

Forbidden Fruit 1.

Hétfő van. Reggel nyolc óra. Álmosan tekintek ki a fejemből, tudom ,hogy aludhatok még, de nem érdekel. Fel kéne kelni. Nem megy. Valami mindig visszahúz. Nem akarom elhinni, hogy a tegnapi esemény nem csak egy rossz álom volt. Olyan abszurdum az egész történet.  Hogy nekem legyen egy fél testvérem , akit  17 évig nem is láttam , mert nem tudtam a létezéséről?! Kizárt dolog. Biztos csak szívatnak.  De mégis… jó érzés,hogy van egy bátyám. Igaz hogy csak két évvel idősebb nálam,de akkor is. A kinézete lenyűgözött. Ahogy ott állt a nappaliban félénken,arra várva,hogy történjen valami és amikor meglátott lerítt róla,hogy meglepődött a húgán. Biztos azt hitte,hogy egy nyomi csaj vagyok. De én megmutattam neki hogy tévedett! Egy félszeg mosolyt ejtettem a plafonnak. Jól van ideje lenne abbahagyni. Beszélek itt hülyeségeket…

  Nagy nehezen rávettem magam,hogy kikászálódjak az ágyból. Bebújtam a pihe-puha köntösömbe és indultam is a konyhába reggelizni.  Épp a tejért nyúltam a hűtőbe , amikor anyám nekem szegezett egy kérdést…

- Tetszik,ugye?

Értetlenül néztem rá. Nem tudtam mire vélni ezt a kérdést.

- Mégis kicsoda?- tettem fel neki óvatosan válasz helyet a kérdést, hiszen pontosan tudtam kire gondol .- Bence. – mondta nyugodt hangon anyám.

Gondolkodtam. Ilyen feltűnő lett volna tegnap? De hát nem is voltam vele kedves. Honnan veszi,hogy tetszik nekem? Majd hirtelen folytatni kezdte.

-  Láttam ahogy ránéztél. A tekinteted mindent elárult. Hiába voltál olyan neveletlen. Tudod jól,hogy nem szabad. Bence a fél testvéred,még ha nehéz is elfogadnod ezt a tényt. Hidd el mindenki meglepődött ezen. Nem csak neked kell elfogadnod és feldolgoznod. Hiszen én…

- Elég legyen!- vágtam fennhangon  a szavába .- Nem érdekel mit gondolsz. Nem értesz te semmit. Tegnap minden oké volt  , addig amíg meg nem jelent ez a fiú és nem bombázta szét a családot. – könnyek szöktek a szemembe.

Igyekeztem terelni a témát,de nem ment. Leültem egy székre.

- Kérlek fejezd be! Nem ez a gyerek tehet arról, hogy az apja aki egyben a te apád is, ismétlem a te apád is, olyan felelőtlen volt ,hogy egy évvel azelőtt ,hogy megismert engem ,belement egy egy éjszakás kalandba. És tessék, meglett az eredménye! De még az apád se tudott róla 1 hete.

- Várjunk csak – szakítottam megint félbe. – ti egy hete tudtatok a létezéséről?! És nekem csak tegnap mondtátok el? Milyen szülök vagytok ti?!

- Ne mondj ilyet. – anyám megremegett és elejtette a kést ami a kezében volt majd sírva fakadt. – Azt hiszed én akartam ezt? Szerinted én tehetek az egész dologról?

- Anya én nem akartam… - hebegtem félénken. – csak tudod ,hogy…hogy… mindegy ma kihagyom a reggelit. Nem is értem miért keltem fel ilyen korán.

- Várj! Mit tudok? Ezt nem értem.  Tudod jól,hogy utálom ,ha nem fejezed be a mondatot amit elkezdtél, most mon…

- Nem  számít. – Meg se vártam,hogy anyám befejezze a mondatot.

Rohantam  a szobámba. Bezárkóztam  és zenét hallgattam. Aztán kedvem támadt rajzolni.  Folytatni akartam a  tegnapi rajzot amit elkezdtem. Egy portré Andyről. És vajon miért kellett abbahagynom?!  Persze,hogy azért mert kiderült az igazság. Elment a kedvem mindentől. Ezért is döntöttem , úgy ,hogy szokásomhoz híven elmegyek futni. De arra nem számítottam, hogy Bence is jönni akar. Le is ráztam elég mogorván . Miért hagynám,hogy jöjjön  amikor ő rontott el mindent?! Ki akartam szellőztetni a fejem. És szó mi szó…tényleg tetszik…egy kicsit..

- Frászt  egy kicsit! nagyon is! – szólalt meg a lelki ismeretem.

Jó igaz. De nem tehetek róla. Olyan jól néz ki és ha hagytam volna,hogy ő is jöjjön abból nem futás lett volna,hanem ismerkedés. És az csak rontott volna a helyzeten. Nem hagyhattam.

Valaki kopogott.

- Anya menj innen!  Nem akarok senkivel sem beszélni.

- Nem anyukád vagyok .- mondta szelíden az a hang. Nagyot dobbant a szívem. – Bence vagyok.