Forbidden Fruit 3.

Még mindig egy álomnak tűnik. Egy csodás álomnak.  Mintha egy réten lennék, ahol sok-sok színes virág van és rózsaszín vattacukorból van az ég. Persze rózsaszín. Ott állna egy csendes kis patak mellett Bence. Szokásos fekete kopott csőgatyájában, egy Suicide Silence-es  pólóban ami ráfeszül a felsőtestére. Izmos karjai vannak, bár nem az a tipikus kigyúrt vadbarom,de azért helyes. Bakancs,szegecses bőrdzseki  és a csodás fekete haja ami eltakarja a szép kék szemeit. Csoda,hogy tudom milyen színű a szeme. Óh maga a megtestesült álom.Mégis túl szép,hogy igaz legyen.

 Ám az álmodozást hamar abba kellett hagynom,mert valaki hívott. Mégis ki a fene keres engem éjjel kettőkor? Zoé volt az. A francba! Teljesen elfeledkeztem róla.

- Háló?

- Látom én már nem is számítok. 

Meghökkentem. Legalább egy „sziát” megejthetett volna.

- Ne haragudj teljesen el vagyok havazva. –nyögtem ki  végül.

- Azt látom. Három teljes hét telt el úgy,hogy nem beszéltünk,pedig állítólag én vagyok a legjobb barátnőd aki mindent tud rólad, még a legapróbb részleteket is. És mit kapok cserébe? Semmit!

Na jó azért talán túlzás. Három hét alatt igenis beszéltünk. Talán másfél hete nem kerestem  . Részben igaza van. De nekem is kell egy ki szabadság.

- Ne haragudj. Sok dolgom volt. Ha tudnád mik történtek…

Meg se várta ,hogy befejezzem , lerakta. Jól állunk. Zoé megsértődött ,mint egy kis lány amikor elveszik a játékát. Annyira gyerekes tud lenni.  Talán jobb lenne ,ha írnék neki egy sms-t.

„BESZÉLJÜK MEG A DOLGOT. SZÜKSÉGEM VAN RÁD. TANÁCS KELL. KÉRLEK NE HARAGUDJ. TUDOD,HOGY NEKEM SE  KÖNNYŰ A BALESET ÓTA. :/ <3”

Pötyögtem a z üzenetet amikor láttam,hogy facebookon kaptam egy üzit. Ádám volt. Olvasni kezdtem.

- Szia NettJ van kedved holnap ,vagyis ma találkozni? Többiek is jönnének. J

Nem akartam visszaírni. Fontosabbnak találtam azt,hogy tisztázzam a dolgot Zoéval.  Végül elküldtem az sms-t. Pár perc alig telt el máris jött a válasz.

„HA ELMONDANÁD MI TÖRTÉNT TUDNÉK SEGÍTENI. 10 PERC MÚLVA OTT VAGYOK. NYISD KI AZ ABLAKOT.”

Ez a hülye nőszemély megint betörősdit akar játszani. Túl sok filmet néz úgy érzem. Negyedóra múlva már ott ült az ágyamon. Nem tudtam,hogy kezdjek bele. Féltem,de végül sikerült kezdeményeznem.

- Úgy történt a baleset,hogy egyik reggel anyám mondta menjek ki a boltba,mert kell venni kenyeret. Jó kislány módjára engedelmeskedtem. Átakartam menni az úttesten amikor egy eszement állat vagy 120-al hajtott és elütött. Betört a koponyám és eltört az összes bordám. Belső vérzések rengetegét éltem át.  Nem emlékszem semmire csak arra, hogy valami eszméletlen nagy erővel elpusztítja a testem. A kórházban ébredtem fel. Intenzíven voltam. Nagyon súlyos volt az állapotom. Élet-halál harcot vívtam. Majdnem belehaltam. Anyámat megkértem,hogy addig ne szóljon neked ,amíg nem épülök fel. Suliból is ezért hiányoztam  és a szünet elejét már otthon tölthettem,de még lábadoztam. Nem akartam, hogy aggódj. Tudom milyen vagy olyankor. Hajlamos vagy depressziós lenni miattam. Értsd meg. Ezt akartam elkerülni.

Látszott rajta,hogy haragszik,de könnyes szemmel csak ennyit mondott…

- Annyira imádlak és annyira utállak is. Tudod,hogy a másik felem vagy. A testvérem. – Szorosan átölelt és nem engedett el.

Megkönnyebbültem,mert tudtam felfogta a dolgot. A neheze viszont hátra van még.

- Testvérről jut eszembe…olyan dolog történt ,amire álmodban sem gondolnál.

Kíváncsiság jelent meg az arcán.

- Talán megint találkoztál Ádámmal és megvigasztalt az ágyban? Békülő szex? –Tette fel pajzán mosollyal a kérdést.

-Nem. –Válaszoltam egyhangúan.

Tipikus Zoé. Csak a szexre tud gondolni. És Ádám mégis hogyan kapcsolódna a testvér szóhoz?! Őrült ember. De így szeretem. Mély levegőt vettem és próbáltam gyorsan közölni a számára még teljesen friss információkat. Zavarba ejtő erről beszélnem. Szégyellem,hogy vonzódom a fél testvéremhez. Akivel ráadásul alakul valami köztünk , aminek egyáltalán nem lenne szabad.

- Kiderült,hogy van egy fél testvérem aki álmaim pasija és tegnap randiztunk…nem,nem randiztunk csak megismertük egymást. Lenyalta a fagyit rólam. Nem irányíthatom az érzéseimet egyszerűen tudom ,hogy egymásnak vagyunk teremtve. Olyan rossz ez nekem. Két évvel  idősebb. Egy hete derült ki a dolog. Először ellenszenves voltam vele,de a végén megenyhült a szívem rajta, mert nem tudtam ellenállni neki.  A legcikibb ,hogy anyám is rájött, hiszen nem hülye,hogy bejövünk egymásnak. – Hadartam el gyorsan,de látszott  Zoén,hogy ez kiverte nála a biztosítékot

- Ugye ez csak egy rossz vicc? Az még oké,hogy kiderült utólag,hogy van egy habi gyerek aki a testvéred. Nem. Ez nem oké. De az,hogy bejöttök egymásnak..na ez viszont képtelenség. Gondolkozz már Zsani. Mit gondolnának az emberek ha ez kiderülne?

- Nem érdekel mit gondolnának. Semmi közük hozzá. Te is ellenem vagy. Látod ezért nem akartam ,vagyis nem tudtam biztosan,hogy jó ötlet lenne-e elárulni neked.

Csalódott voltam. Azt hittem,hogy tanácsot fog adni,de helyette csak szidott és próbált észhez téríteni.

- Nett itt vagy? Legalább válaszolj ha már elolvastad.

Ádám megint írt. Most meg végképp nincs kedvem vele beszélni nemhogy még találkozni. Kijelentkeztem. Nem érdekelt,ha elküld a pokolba.

- Jó figyelj, én most hazamegyek. Gondold át a dolgokat. Bármi legyen a döntésed támogatni foglak,pedig ez a „kapcsolat” nem jó ötlet .

- Köszönöm. –Átöleltem és máris repült ki az ablakon.

Az ablakon kirepülést nem úgy értettem,hogy kidobtam,bár szívesen kipróbálnám egyszer. Mondjuk egy macskával.  Vajon talpra esne vagy kipurcanna?

 Egész éjszaka nem fogok tudni aludni. Akármennyire is tisztában vagyok a dolgokkal döntenem kell. Nem lesz könnyű,úgy érzem.