Forbidden Fruit 8.

Aztán ismét felkeltem, de akkor már reggel volt.Onnan tudtam , hogy volt egy kis ablak a pincében és azon keresztül kicsit besütött a nap. De várjunk csak. Én látok, de a kezem meg se tudom mozdítani. Az meg van kötve... A francba. *Zajok a pince másik sarkában* Hirtelen oda fordítottam a fejem, és láttam, hogy apámat ráncigálják kifele a pincéből. Nem mertem megszólalni, mert féltem a férfitől. Majd pár percre rá bejött Bence, halkan odaosont mellém, fölém hajolt, utána óvatosan meg akart csókolni, de nekem felkavarodott a gyomrom az előbb látottaktól,és elkapott a hányinger, sajnos nem tudtam uralkodni a testemen, így megtörtént aminek nem kellett volna. Nem említeném meg, mert nem szép. Csak ott ültem és vártam mi fog történni.Aztán Bence megint odajött hozzám..elpirult,mert szégyellte magát láttam rajta,hogy nehezen, de pórbálja elfojtani a nevetést..megint fölém hajolt..szinte éreztem ahogy kifújja a levegőt.Egyre gyorsabban szuszogott. Majd hirtelen mozdulattal az arcomba hányt. Ezek után meg se tudtam szólalni. Egy kevés kenyérdarabka kúszott az orromba. Fulladoztam,mint amikor nem kapok levegőt. Ezt követően olyat láttam, amit soha nem fogok elfelejteni. Egyszer csak a semmiből, vagyis inkább a falból előmásztak ilyen kis szörnyecskék. Trollok voltak. Ők is hánytak a falra, de úgy, hogy egy tengerpart jött létre a formából. Elég érdekes ez. Biztos megőrültem, de nem lehet ezt csak kitalálni. Lehet az éhség miatt van.Vagyis várjunk csak, mióta vagyok én itt egyáltalán? Belezavarodtam mindenbe, semmibe se vagyok biztos. Ezután egy koppanást hallottam mellettem. Odanéztem, majd egy kis emberkét láttam ott fetrengeni a kenyérdarabkákban egy nagy seprűvel a kezében, aki elkezdte seperni a nem odavaló dolgokat a földről. Ránéztem, majd ő is rám, de nagyon megijedt ezért hozzám vágta a seprűt. Amint eltalált volna a seprű, úgy tűnt, mintha egy másik univerzumban lettem volna, sehol senki. Majd hirtelen nyitódott az ajtó, és belépett valaki. Bence volt az. Ekkor ébredtem rá, hogy az előző esemény csak egy álom volt. Szerencsére. Nagyon megnyugodtam. Egyre lassabban felém hajolt, nem tudtam mit akar, reméltem el akar oldozni, és végre vége lenne ennek a rémálomnak, de nem. Más terve volt. Egyre csak közeledett az arcomhoz, meg akart csókolni, de éreztem, hogy valami nincs rendbe velem. Szédültem, fájt a hasam, majd amikor már majdnem megcsókolt, kiadtam magamból a haragom. Ezután Bence felrohant, az ajtót becsapta. Úristen, ezt nem álmodtam. Mit fog most csinálni Bence? Nem merek ezentúl a szemébe nézni, vajon mit gondol most rólam?!